Barátok és szerelmek   Az ismerkedést követően sokszor túl szorosra fonódnak a szálak, a szerelmesek minden létező szabad percüket egymásra fordítják. Hova tűnnek a régi barátok, vajon marad-e hely számukra is megváltozott életformánkban? És ha sikerül folytatni barátainkkal a kapcsolatot, vajon párunk is elfogadja őket? Mint említettük, a bimbózó szerelem idején az ember csak a másikkal akar lenni, hiszen minél jobban meg akarja ismerni. A találkozások egyre sűrűbbek, és előfordul, hogy észre sem vesszük, és akaratlanul kiszakadunk addigi megszokott életünkből, kevesebb időt szánunk barátainkra és minden egyéb tevékenységünkre. Boldogan lemondjuk baráti találkozóinkat, programjainkat, csak hogy kedvesünkkel lehessünk. Ugyan önként tesszük, és szárnyalunk a boldogságtól, de ezáltal lemondunk saját kis világunkról. Márpedig egy párkapcsolatnak nem a lemondásról kell szólnia, még ha az elején ezt senki nem is várja el tőlünk, és látszólag magunktól mondunk le minden egyébről. Léteznek egymást „felemésztő", elfojtó kapcsolatok, ahol teljes függőség alakul ki két ember között, amely képes elvágni a szálakat a külvilággal. Ilyenkor a szerelmesek nem látják be, hogy ezt idővel kapcsolatuk is megsínyli. Igaznak bizonyul a mondás, hogy ne adjuk fel önmagunkat egy másik ember kedvéért, hiszen egy őszinte kapcsolat, ahol megvan a bizalom, nem akadályozhatja meg, hogy az embernek barátai legyenek, akikkel időnként összejár. Gondoljunk arra, hogy nem sajátíthatjuk ki teljesen a másik embert, így elvárhatjuk, hogy nekünk is legyen egy kis szabad terünk. Noha a szerelem sokat ront józan ítélőképességünkön, tudatosan törekednünk kell arra, hogy egy bizonyos mozgásteret engedélyezzünk a másiknak, ha nem akarjuk, hogy a másik külvilágtól való elszigetelése később a párkapcsolat rovására menjen. Mindenkinek jár egy kis szabadság, még akkor is, ha időnként nehéznek bizonyul, hogy az estét ne kedvesünkkel töltsük. Szükség van arra, hogy elengedjük a másikat, ahhoz, hogy utána visszatérjen hozzánk, és ha úgy érzi, hogy nem láncoljuk magunkhoz, akkor nagyobb a valószínűsége, hogy vissza is akar jönni. Ennek természetesen alapvető feltétele a kölcsönös bizalom, hiszen oktalan féltékenykedéssel a legjobban működő kapcsolatot is tönkre lehet tenni. Az érzelmi zsarolás kategóriájába tartozik, ha arra célozgatunk, hogy nem is szeret minket igazán, ha a barátaival megy el szórakozni. Nehezebb a dolog, ha párunk baráti köre nem nyert meg minket igazán, még rosszabb, ha egyenesen nem kedveljük őket. Nem muszáj szeretnünk, de legalább el kell fogadnunk a másik baráti körét, mert különben feszültséggel teli pillanatok várnak ránk. Ha meghívást kapunk, hogy csatlakozzunk a barátokkal tervezett programhoz, ne szalasszuk el a lehetőséget, így van alkalmunk megismerni egymás társaságát, és közös baráti kört kialakítani.